Mert sírni mindig szabad...

Tegnap olvastam egy blogot ... és őszintén szólva elsírtam magam rajta. Elgondolkodtam rajta hogy milesz ha velem is ez történik. Elhagy minden barátom szó nélkül és egyedül maradok. Nos igen... nemcsoda hogy tegnap este sírógörcsöt kaptam. És mikor megakarnám beszélni a dolgot legjobb barátnőmmel nos... lehet hogy csak zaklatott állapotom miatt de úgy vettem észre hogy igazából ehhez most nagyon nincs hangulata. Rendben nekem végülis mind1...megoldom majd egyedül a dolgokat...mertmértne alapon... szokásomhoz jó híven témát váltottam... mert úgynézki hogy megint elzárkóztam a barátaimtól...

Küzdelem...ésmások

Azt a bejegyzést amit ide szántam volna kitöröltem...nemvolt értelme...
Deazért szólnék néhány ismerősömhöz...Névtelenként fogom őket emlegetni ...úgyis fogok velük erről bezsélni
Névtelen1: Tuddmeg nekem mind1 hová mész...conra vagy anyuddal oda el aminek már nemtom a nevét. Persze ha conra jönnél nagyon örülnék. De nem nekem kell meghoznom a döntéseidet úgyhogy ne nyávogj nekem...és miután ezerszer elmondtam hogy te tudod akkorse nyávogj nekem lécci hogy nemtudod. Nelegyél oylan kölyök akinek ilyen kérdésekben kikell nyalni a seggét. Jó? Köszönöm!
Névtelen2: Elegem van a hisztis picsa én vagyok a világ közepe viselkedésedből...ettől a viselkedéstől leszel olyan ember aki aztse érdemli meg hogy éljen.
Névtelen3: Egyszerre csak egy pasival jó? Nemakarom hogy kúrva legyél mert nagyon bírlak...
Névtelen4: Nemkéne állandóan hisztizni hogy jajj szegény te jajj szegény. Valamint neked se kéne itt kúrvúlnod hogy jajj ez meg az...meghogy de jó lenne...a való világban kéne élni csibém...és ne legyél már ilyen gyáva...taposd le az embereket...azokat akik nem érdemlik meg az élet jó dolgait...remek...